Egy délután a vándorszínészekkel
Az idén július 17-én indult Kavillóról a Tanyaszínház echós szekere az idei első bemutatóra, amelyet Kúlán tartottak. A szekér, melyet ma már mindenki csak sárga traktornak ismer, másnap délután gördült a bácsfeketehegyi színházterem melletti parkba, ahol a falu lakói 21 órától másodikként láthatták a Pajzán históriák című darabot, amely Burány Béla Mé piros a gólya csőre? - erotikus és obszcén népmesék a Délvidéken című népmesegyűjteménye nyomán készült. Gombos Dániel és Berta Csongor éppen az ebéd utáni első cigijüket gyújtották meg, amikor utolértem őket a bácsfeketehegyi Művelődési otthon udvarában. Kávézás volt ugyanis a teraszon, még mielőtt a csapat nekikezdett volna a második színpadépítésnek ebben az évben.
-Az idei évi turné a maga 22 előadásával nem túl sok, mert volt olyan nyár is, amikor 35 alkalommal léptünk fel egymás után. Idén az idő sem enged bennünket tovább dolgozni, hiszen vissza kell menni az embereknek a színházba dolgozni, készülnek az egyetemre, főiskolára, így képtelenek vagyunk többet összehozni - meséli Gombos Dániel, a társulat alelnöke és kísérője. Mint mondta, az idén 19 színpadi fellépővel 21 fő járja Vajdaságot, de nem lehet kihagyni a rendezőt, Lénárd Róbertot és a Tanyszínház mindenesét, Magyar Attilát sem. Az első fellépésünk Kúlán volt, ami azért is érdekes, mert amióta létezik a Tanyaszínház, még soha nem járt Kúlán.
-Nagyon nagy szeretettel fogadtak bennünket, és személy szerint is nagyon örülök, mert hálás az ottani közönség. Bízom benne, hogy ezentúl ezt a helyiséget is felvehetjük majd az „állandók” közé. Az igazsághoz tartozik még az is, hogy idén később kezdődtek a próbák is, ugyanis június 27-én mentünk ki először Kavillóra, de erre van egy nyomós ok, mégpedig az, hogy előtte fesztiválok voltak.
Az utolsó, amelyiken részt vettünk a Magyar Színházak XXVI. Kisvárdai Fesztiválja volt, ahol az Újvidéki Színházzal és a Tanyaszínházzal is játszottunk, és az Ilja próféta című darabbal elhoztuk a pálmát. Nekünk egy hatalmas elismerés és megtiszteltetés a szakma részéről, hogy egy vándorszínház, egy civil szervezet ekkora elismerésben részesült, és igazából nagyon büszkék is vagyunk a díjra – dicsekedett Dániel. Valójában nem egészen három hetük maradt a Tanyaszínház idei darabjának a gyakorlására, mert a próbák július 16-ra befejeződtek. A megfeszített iramú próbák mellett még ott voltak a házimunkák is, azt is csinálni kellett.
-Egész évben nem lakik senki a kavillói telephelyen, a nagy épületet és az udvart viszont karban kell tartani. Hatalmas kóré, por és kosz fogadott bennünket, és először lakhatóvá kellett tennünk az egészet, hogy beköltözhessünk, és persze a bemutatóra közönséget tudjunk fogadni. A gyerekek sokkal jobban teljesítettek, mint amire számítottunk, nagyon jó a munkabírásuk, ennek köszönhetően pedig rövid idő alatt sikerült bevágni a darabot – magyarázta a szervező. Az idei előadás címe a Pajzán história lehet hogy egy kissé kétértelmű, vagy éppenséggel félremagyarázható, de én egyáltalán nem érzem azt, hogy bárhol valamilyen rosszérzet, vagy szégyenkezés mellett kellene megjelennünk, illetve játszanunk. Maga az előadás jó, a tematikája aktuális, kézzelfogható, körülöttünk van, érezhettük magunkon hosszú évek óta, és azt gondolom, hogy elértük a célunkat. Azért tartom ezt fontosnak kihangsúlyozni, mert interneten és médiákon keresztül is eljutott hozzánk a hír, miszerint sokan nem támogatják az idei bemutatónkat, mert maga a pajzán szó pornóra utal. Ez viszont nem az. Ez egy igényes népmesegyűjtemény, amit Burány Béla nagyon szépen összegyűjtött és formába öntött. Ami pedig a nép szájából születik, és amit a színház visszaad a népnek, az eleve nem lehet rossz. Nincsenek csúnya szavak a darabban és olyan sincs, hogy a nézők szájába rakjuk akár a szerelmi aktust, vagy az ehhez hasonló dolgokat. Éppen az ellenkezőjéről van szó. Az egész egy nagyon szép színházi nyelvre van lefordítva, mellette pedig a rendező, Lénárd Róbert annak apropójára, hogy fogy a magyar Vajdaságban, és a mutatók negatív lendületet vettek, adott neki egy külön fomát. Több évtizedes folyamatról van szó, hatalmas a kivándorlás, kevés gyerek születik, nincs pénz felnevelni a gyerekeket, viszont kellene, hogy szaporodjunk, mert így előbb-utóbb elveszünk, és eltűnik a vajdasági magyar. A rendező ezt a keretet adta meg a darabnak - hozzáteszem-nagyon okosan.
A kérdésre, hogy mennyire sikerült visszatükrözni a színészeknek a darab mondanivalóját Dániel elmondta, hogy a kúlai közönség, aki elsőként látta az idei előadást nagyon pozitívan élte meg azt, a rendezővel közösen úgy érezték, hogy a nézők értik a dolgokat és egyetértenek vele.
-Nem csak a vajdasági magyar fogy, hanem az itt élő szerb, ruszin, román is, de mondhatjuk, hogy az egész országot, Magyarországot és az egész Európát is érintik a csökkenő tendenciák mostanában. A téma tehát nagyon is aktuális – mondta végezetül az alelnök.
A szabadkai Berta Csongor idén harmadik alkalommal van a Tanyaszínház csapatában, most fejezte az Újvidéki Színművészeti Akadémián a harmadik évet. Mint mondta, már egyfajta tradíció, hogy az egyetemi hallgatók három éven át járnak a Tanyaszínházba:
-Nincs kimondva hogy kötelező, de szorosan ajánlott – mondja mosolyogva az idei darab kanásza, és gyorsan hozzáteszi, hogy jövőre, sőt később is szeretne itt lenni, mert számára ez a leghasznosabb, de a legkellemesebb időtöltés is.
-Talán az idén valamivel gyorsabban készült el az előadás – legalábbis amióta jómagam is csapattag lettem. Menet közben cserélődnek is a színészek, idén pl. van nyolc elsőéves hallgatónk. Ennek ellenére könnyű volt velük összeszokni, már barátkoztunk az akadémián, nagyon rugalmas és szorgalmas emberekről van szó, jó velük együtt dolgozni. A kérdésre, hogy hogyan álltak magához a darabhoz a fiatalok elmondta, hogy a mű üzenete aktuális és kortalan, azaz minden korosztálynak szól.
-Tulajdonképpen a mesék már nagyon régóta élnek a Burány kötetben, amit aztán Lénárd Róbert átírt színpadra. Maga a próbafolyamat nagyon jó volt, ami szerintem annak tudható be, hogy ő maga is fiatal és rugalmas. Szabad kezet kaptunk a próbák alatt, emiatt felszabadultnak érzetük magunkat, és nem volt semmilyen görcsös időszak az elmúlt hetek alatt. Azt ajánlom mindenkinek, aki csak teheti, nézze meg a darabot, mert amelett, hogy szórakoztató, háttérüzenete van és fontos igazságok rejlenek benne – mondta Berta Csongor.
Verebes Andrea amatőrként csatlakozott idén a Tanyaszínház csapatához. Ötödmagával a Zentai Magyar Kamaraszínház Zsebtársulatának a Föld Nélkül című előadásában szerepelt, amelyet Lőrinc Tímea rendezett. A darab megkapta a KSZV díjat, amely egyúttal feljogosítja a szereplőket a Tanyaszínház munkájában való részvételre, így most mindannyian itt vannak.
-Mind az ötünknek nagy álma vált ezzel valóra, hogy beléphetünk Öcsiék (Magyar Attila) csapatába, annál is inkább, mert még csak középiskolások vagyunk. Jómagam a negyedik osztály elvégzése után a színművészeti akadémiát céloztam meg. Igazából kicsit féltem az egésztől, mert nincs túlságosan sok tapasztalatunk, mint az akadémistáknak, ennek ellenére néhány nap alatt sikerült beilleszkednünk ebbe a közegbe. Nem éreztük magunkat kívülállónak, éppen ellenkezőleg, azt éreztük és érezzük, hogy egy nagy és erős csapat vagyunk. Mi hárman lányok asszisztensek voltunk a rendező mellett, ami ugyancsak nagyon jó tapasztalatszerzésnek bizonyult – mondta a szabadkai diák.
A zentai Verebes Judit elsőéves akadémista, de már egyszer szerepelt a Tanyaszínház előadásában. Már akkor sokat kapott vissza szakmailag és emberileg is a társulattól, az idén pedig szeretné ezt tovább kamatoztatni.
-Burány Béla gyűjtésével mi akadémisták már találkoztunk az év folyamán, mert ezekből a mesékből vizsgáztunk, de akkor még nem tudtuk, hogy maga az előadás hogyan is fog kinézni. Viszont rengeteget beszélgettünk magáról a témáról, sok színházelméletet is olvastunk a próbafolyamat elején, amiről azt gondoltuk, hogy valamilyen szinten az alapját képezik az egész előadásnak. A végére úgy érzem teljesen belerázódtunk, és reménykedem abban, hogy a közönség is szeretni fogja és nem fognak már a darab címétől visszarettenni – mondta mosolyogva Judit. Szerinte a próbák jó ütemben folytak, igaz néha közbeszóltak a terveken kívüli dolgok, mint pl. vendégek, vagy éppen tévéstáb érkezett, de lényegében nem voltak külső zavaró tényezők, minden gördülékenyen ment. Egy-egy munkanapuk úgy nézett ki, hogy reggel 9-kor volt az ébresztő, utána 10 óráig kávézás, majd pedig nekiláttak a próbáknak. Ide értve természetesen az olvasópróbákat és a ház körüli munkákat is:
- Az olvasópróbák után a részpróbák következtek a színpadon, 2 órakor ebédeltünk, azután egy óra pihenő következett, majd estig folytattuk a munkát. A próbák minden fajtájával és mennyiségével találkoztunk, hiszen volt ének-, koreográfia-, jelenet próba, stb. Lehet a kívülállóknak ez egy picit zsúfoltnak hangzik, de senki sem panaszkodott közülünk, minden símán folyt. Mostmár csak a jó idő kell a turnéhoz – tette hozzá Judit.
Paraczky László
